*Tami szemszöge 2 hónappal ezelőtt*
Reggel kivételesen nem az ébresztőórám csörgésére keltem és ez csak egyet jelenthet: NYÁR VAN!!!!
Igen végre befejeztem az alapiskolát úgy,hogy ősszel egy új suliba kezdek neki a fárasztó tanulásnak. És amilyen hülye lány vagyok az "okos eszemmel" -nem mintha hülye lennék-,de nekem gimnáziumba kell mennem,már miért is nem mehettem volna szakközépiskolába? Ennek az egyik oka a szüleim. Ugyan is az egyik orvos a másik pedig ügyvéd. Ezért nagyon keveset látom őket,de ennek ellenére nem vagyok az az elzüllött gyerek, aki semmit nem csinál csak bulizik,iszik stb. Mindig az a szótfogadó lány voltam,ja már amennyire. Nincs testvérem,egyke vagyok ezért is volt valamivel nehezebb velem. Egy, akit testvéremnek mondhattam,az piszkosul meg bántott amit soha nem tudok majd neki elnézni. Soha!
-Kicsim légyszíves, gyere le! - kiáltott fel anya ezzel is ki zökkentve az elmélkedésemből ezekben a "hajnali" órákban. Már,hogy ha a délelőtt 10 óra hajnalnak számít. Mondjuk,kinek,hogy...nekem igen.
-Megyek! -kiáltottam vissza,majd nagy nehezen kimásztam az ágyból,felvettem a cuki rózsaszín papucsom,és szépen lassan elbotorkáltam a földszintre. - Jó reggelt! - köszöntem anyáéknak miközben kivettem a hűtőből a tejet ,a bútorból a müzlit,elő kerestem,s leültem enni.
-Neked is! -mondták egyszerre,majd anya belekezdett - Tudod,kicsim már a múltkor említettük,hogy szeretnénk örökbe fogadni egy lányt,hisz tudod nem jött össze neked egy testvér és mi szeretnénk még egy gyereket.
-Igen tudom,de minek nektek még egy gyerek amikor néha még rám sincs időtök,sőt?! Mindegy hagyjuk ti döntésetek. - azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba,beálltam a szekrényem elé,s kerestem valami elfogadható ruhát s fogtam magam és bementem a saját fürdőmbe. Miután letusoltam tettem fel egy kevés sminket.
-Kicsim, indulunk! - kiáltott fel anyu az emeletre.
-Okés,megyek! - kiáltottam vissza majd a telefonom és a fülhallgatóm zsebre vágva indulta meg a lépcsőn. Az árvaházig vagy 20 perc lehetett az út,amit én csendben,zenét hallgatva,s gondolkozva töltöttem.
Mire feleszméltem már bent álltunk egy irodában,csak tudnám,hogy kerültem ide?!
Anyuék váltottak párszót a...jó lenne tudni kivel,mert az biztos,hogy nem az igazgató volt.Azt hiszem az aki a gyerekekért felel vagy micsoda.
-Erre tessék! - mutatott a vörös hajú nő egy ajtó felé,ahol belépve egy csomó kb. velem egy idős gyerek volt. Voltak ott így első látásra furi gyerekek,de voltak szimpik is,mint mondjuk az a kék pulcsis piros rövidnadrágos lány.Talán ő a legszimpibb mind közül. Anyuék bent a teremben váltottak párszót a gyerekekről,majd kimentünk,hogy megbeszéljük kit is "válaszunk".
-Szerintem legyen az a kis aranyos kék pulcsis,azon olyan szimpatikus.Na mit gondoltok? - nézet ránk anya,én csak vállam vonva bólintottam. Mire apu is beleegyezett. Még vagy fél órát kellett várnunk a papírokra,majd elindultunk haza. Én csak ugyan,mint ide felé zenét hallgattam. Láttam,hogy anyuék beszélnek,mert a szájuk tátogott,de tisztában voltam azzal,hogy nem nekem beszélnek. Otthon az újdonsült "testvérem" a mellettem lévő szobát kapta,mint kiderült idő közben Cyntiának hívják (nem a szobát-szerk.megj.). Egy évvel fiatalabb tőlem,s egy suliba fogunk járni ősztől. Nagyon király mivel én hiába idősebb vagyok,de év vesztes szóval még egy osztályba is. Már most repesek az örömtől.
-Kicsim, indulunk! - kiáltott fel anyu az emeletre.
-Okés,megyek! - kiáltottam vissza majd a telefonom és a fülhallgatóm zsebre vágva indulta meg a lépcsőn. Az árvaházig vagy 20 perc lehetett az út,amit én csendben,zenét hallgatva,s gondolkozva töltöttem.
Mire feleszméltem már bent álltunk egy irodában,csak tudnám,hogy kerültem ide?!
Anyuék váltottak párszót a...jó lenne tudni kivel,mert az biztos,hogy nem az igazgató volt.Azt hiszem az aki a gyerekekért felel vagy micsoda.
-Erre tessék! - mutatott a vörös hajú nő egy ajtó felé,ahol belépve egy csomó kb. velem egy idős gyerek volt. Voltak ott így első látásra furi gyerekek,de voltak szimpik is,mint mondjuk az a kék pulcsis piros rövidnadrágos lány.Talán ő a legszimpibb mind közül. Anyuék bent a teremben váltottak párszót a gyerekekről,majd kimentünk,hogy megbeszéljük kit is "válaszunk".
-Szerintem legyen az a kis aranyos kék pulcsis,azon olyan szimpatikus.Na mit gondoltok? - nézet ránk anya,én csak vállam vonva bólintottam. Mire apu is beleegyezett. Még vagy fél órát kellett várnunk a papírokra,majd elindultunk haza. Én csak ugyan,mint ide felé zenét hallgattam. Láttam,hogy anyuék beszélnek,mert a szájuk tátogott,de tisztában voltam azzal,hogy nem nekem beszélnek. Otthon az újdonsült "testvérem" a mellettem lévő szobát kapta,mint kiderült idő közben Cyntiának hívják (nem a szobát-szerk.megj.). Egy évvel fiatalabb tőlem,s egy suliba fogunk járni ősztől. Nagyon király mivel én hiába idősebb vagyok,de év vesztes szóval még egy osztályba is. Már most repesek az örömtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése