2.rész-Nyár!

                                                                 *Cynti szemszöge*
   Utálom ezt a nyavalyás árvaházat!Ennyi gyökér fiú, ennyi nyomi lány....elegem van!Évek óta ebben a porfészekben rohadok, és a nevelők akarnak meglágyítani, de nem sok sikerrel.Nem értem miért kell ezt játszani, mikor úgy is mindenki tudja, hogy utálom ezt a helyet.
  Minden nap ugyanúgy telik: hétkor ébresztő, fél nyolckor reggeli, szabadtéri foglalkozás (hip-hip hurrá kimehetünk a melegre punnyadni),valami pocsék ebéd, egytől alvás 4-ig, fél 5-től tanulás 7-ig, 7-től 8-ig szabadfoglalkozás kizárólag a szobán,vacsora, 9-kor takarodó, és reggel kezdődik ez az egész elölről.Legalább itt lenne valami normális fiú, vagy akár egy lány is jó (ő csak barátként).Jah és valamit kihagytam a napi programból,ami az elején még izgalmas volt, de aztán rájöttem, hogy nekem semmi esélyem:ebéd és alvás között, jön egy-egy felnőtt és el visz egy számára tetszetős gyereket, azaz örökbe fogadja.Még csodálkoznak, hogy engem senki nem fogad örökbe?Minden nap a ,,kivégzésen" (én csak így hívom az örökbefogadós órát, mert mindig valakit elvisznek, és olyan mintha kivégezni vinnék) befonják gondosan a hajamat és rám adnak valami, irtó ciki és röhejes piros fehér pöttyös ruhát.Úgy nézek ki mint egy 5 éves.
   Ma valamiért el kellett menni az igazgatónka, így azt vehetett fel mindenki, amit csak akart.Kihasználva a helyzetet felvettem ezt:

Ez az én stílusom, nem a pöttyike.
Már rutinosan csináltuk a felvonulást:3x el kell menni a hóhér (ha már kivégzés, akkor van hóhér is) előtt, és van rajtad egy szám.Ha a te számod mondja ki a következő nevelőd, mehetsz pakolni, estére már mindenki el is felejti, hogy ott voltál, vagy egyáltalán a létezésedet.
Ez a nap a 69-es számot kaptam (nevettem is rajta :D).Minden lezajlott.A mai hóhér(ok):Egy kopaszodó kedves férfi, egy jólöltözött nővel és egy morcos, kábé velem egykorú lánnyal.
Kimentek tanakodni, majd fél óra múlva tértek csak vissza.A nevelőm arcán egy hatalmas vigyor terült el, majd kimondta a számot.Nem is figyletem, mert már évek óta nem figyelem a számokat, ezért tovább ütöttema a fejem gyengéden az asztallapba.
-Másodszor mondom:69!Azaz  Androvics Cyntia!-mondta még mindig hatalmas vigyorral az arcán.Várjunk csak!Az én vagyok!
*este 6*
   Már minden cuccomat összepakoltam, és azthiszem örülök neki, hogy többet nem kell monoton csinálni ugyanazt.Már csak elintézzük a papírokat és készen vagyunk.
-Ennyire örül annak, hogy elmegyek?-muszáj volt beszólom a tanárnak, aki még mindig vigyorgott, mint a százas égő.
   ,,Haza'' (fura ezt kimondani) felé úton nagyon sokat beszélgettem az új szüleimmel és a vadonatúj nővéremmel, mert mint kiderült idősebb nálam.Tamara (Taminak hívom :*) nagyon tartózkodó, biztos fura neki ez az egész, de én nagyon örülök annak, hogy van új családom.Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.Melinda (anya) és Tamás (apa) nagyon kedvesek velem, és elmesélték, hogy egyből engem akartak, csak még meg kellett beszélniük pár dolgot az igazgatóval.Mindössze 20 perc volt az út hazáig, de az elég jól telt, csak még kicsit tartózkodok, mert furcsa nekem ez az egész.
 Mivel...khm..hogy is mondjam?Az új családom pöppet gazdag (éreztétek a szarkazmust,ugye?),így egy hatalmas szobát kaptam.

Melinda körbe vezetett a házba, elmagyarázta mit szabad csinálnom, mit nem, és most azt csinállok, amit csak akarok. Bementem a szobámba, ledőltem az ágyon és csak bámultam a plafont, és agyaltam.Agyaltam azon, hogy miért ilyen ellenséges velem Tami, miért akartak egyből engem, és úgy alapból miért akartak mégegy egyereket, mikor már van nekik egy, és majdnem velem egykorú.Mivel hosszú nap volt, kicsit eszenderedtem az ágyamon, és reggelig fel sem keltem, azthiszem évek óta nem aludtam ilyen jót.Lehet,hogy csak az ágy mérete és selymessége tette kellemessé az alvásom.Eddig is szoktam élvezni az alvást vagy csak a pihenést, de ez!